1881 novemberében - vagyis épp 130 éve -, a Montmartre-on, egy márvány kandallón ez a látványosság várta az újonnan nyitott Fekete Macska nevű kocsmába mulatóba érkezőket.
A kezdetben hányóbort hitvány lőrét árusító hely (“Cabaret Artistique”) bejáratánál állítólag egy aranyozott svájci állt őrt, becsalogatván Párizs éhenkórász művészeit.
Az extravagancia nem állt meg a bejáratnál.
Az első modern kabarét, a Le Chat Noir-t kiötlő Rodolphe Salis nemcsak az ereklyéket, és a Louvre-t felvirágoztató XIII. Lajost, de vendégeit is előszeretettel fricskázta ki. (A wiki szócikke szerint olyasféle kérdésekkel fogadta némelyiket: Nahát, végre kiengedték a börtönből ? – vagy – Hát a tegnapi nőcske hova lett?)
Salis állítólag fizetni sem igen szeretett a fellépésekért. Köztünk szólva bizony nagy tapír lehetett; kitűnő szimattal persze. Az üzlet ui. beindult és a Fekete Macska 16 éven át működött. A kabaré 1885-ben új helyre költözött (Rue Victor Massé 12) és a művészek, meg mindenféle kóbor népek szívesen látogatták.
Az 1890-es években Salis országos turnéra is indult a kabaré társulatával. A leghíresebb plakát, ami erre emlékeztet és manapság rengeteg szuveníron sokszorozza az impresszárió nevét, egy svájci munkája: Théophile Steinlen festő készítette 1896-ban.
Itt a plakát és melléje egy Radnóti-vers egy másik Cabaret artisztikus előadásában:
Steinlen szemlátomást fogékony volt a macskákra. Egyéb plakátjain is feltűnt egy-egy iromba bundás, és szobrokat is készített Básztet kicsiny másairól.
Mindez miért jutott eszembe?
Mert megint belefutottam ebbe a Kertész-önarcképbe itt:
És mert az egész város tele a Csizmás Kandúr plakátjaival.
