A BNF ezen az őszön a normaszegőké. Casanova és Boris Vian legalábbis pár hónapra beköltözött a Tolbiacra. Casanova élettörténetének kéziratát tavaly vásárolta meg a Francia Nemzeti Könyvtár, és a hírhedt manuscriptum köré életmű-kiállítás kerekedett.
A kalandor neve azért maradhatott fenn évszázadokon át, mert Casanova tükörkép. Vágyak tükörképe – ez a kiállítás origója. Innen indulunk.
Igazából persze Velencéből, ahol 1725-ben megszületett Giacomo, egy "komédiás család első gyermekeként."
Ennek megfelelő a tálalás. Színházban vagyunk.
Minden egyes teremben óriási papírmasé figurákat álmodtak az olasz látványrendezők: utcai jelenettel, hölgyekkel, copfos urak profiljaival és a muránói boszorkánnyal. A kéziratok, műtárgyak, korabeli ruhák, a fényjátékkal megterített ebédlőasztal és az ismétlődő, hangos szöveg-részletek ennek a nagyszabású előadásnak a kellékei.
A látvány a miniatűr színházak nagyítására emlékeztet.
És tényleg. A gyermekkort felmutató teremben bekukucskálhatunk a korabeli Velencéről metszeteket készítő Martin Engelbrecht optikai dobozába. Az augsburgi mester a 18. század első felében több miniatűr színházat is tervezett.
Ez itt egy a sok közül.
A rendezők Casanova gyermekkorának termébe egy peepshow-t választottak Engelbrecht művei közül. A kukucskálódobozban 7 egymástól egyenlő távolságban levő jelenet képe látható. Ezeket az átlátszó kártyákat a doboz tetején egy tükör veri vissza, így, aki belenéz, egyben látja az immár térhatású rétegeket.
Nos. Jóllehet nem volt módunkban mindent egyszerre látni, mindazonáltal nem állítunk kevesebbet – szemöldökficcanás felyül, rizsporos parókánk megremeg – mint hogy a kiállítás termeinek egy-egy kinagyított kártyáját egymás mögé helyhezvén, bizony, egy óriási dobozba néztünk volt bele. Egy tükör által persze, homályosan.
